Előző két cikkünkben az allergia és a gyulladás jelátvivőivel, mechanizmusaival, és veszélyeivel foglalkoztunk. Ezt összefoglalva és egyszerű hasonlattal élve megállapíthatjuk, hogy a jelátvivő molekulák olyanok – mind az allergia, mind a gyulladás – kezdeti szakaszában, mintha egy háborúra készülő ország rémült háborús hírnökeinek a bőrébe bújtak volna.
A hisztamin biológiai hatása sokrétű, többek közt immunsejteket (NK sejtek, T és B limfociták, stb.) és 4 különböző receptort aktivál, de ezek mellett is a gyulladások kialakításában (általában) valóban kardinális tényező. Ezen felül még a tachykininek közé tatozó P-anyagnak jut a legkiemelkedőbb gyulladásbiológiai szerep, különösen a neurokinin-1 receptor (NK-1R) aktiválásában.
Előző cikkeinkben nem említettük az úgynevezett neurogén gyulladást. Ezt az „érző idegek” (afferens neuronok) gyulladást keltő jelátvivő anyagainak helyi felszabadulása okozza. Ezek is az említett hisztaminnal kölcsönösen „keresztbe aktiválják” egymást. Ez jelentős mértékben hozzájárul, vagy akár okozhat is olyan betegségeket, mint az asztma, migrén, orrnyálkahártya gyulladás, ekcéma, pikkelysömört (psoriasis), valamint a rosacea.
A neurogén gyulladásban a neuropeptidek, a kalcitonin-gén rokon peptid (calcitonin gene-related peptide) (CGRP), bradykinin és a P-anyag is (többek közt) felszabadul a kapszaicin érzékeny szenzoros neuronból. Főleg ez utóbbi indukálja az IL-1β, TNFα citokineket, de a prosztaglandinok (PG), hisztamin és glutamát is hozzájárul ehhez, amik az immunválasz elindításában (is, többek közt) részt vesznek. Ez végső soron a bradykinin indította foszfolipáz C (PLC) másodlagos jelátviteli úton keresztül a sejtekben öngerjesztő és önfenntartó gyulladásos kaszkádként nyilvánulhat meg.
Tehát a gyulladás késői szakasza is a háborús propagandagépezethez hasonlít, a jelátvivő-rendszer hálózatos összetettségének a szempontjából. A résztvevők egymással összeköttetésben és az információ hitelességét meg-megerősítve, azaz redundánsan működnek. Ennek hátránya, hogy így a gyulladásos állapot akár öngerjesztővé és önfenntartóvá is válhat! Tehát akár a kórokozók legyőzése után, akár az allergia késői szakaszában elmondható, hogy a gyulladás „okafogyottá” vált, de az ennek megfelelő állapotok még legalább órák hosszat fennáll!
A PLC egyrészt az intracelluláris inozitol-trisz-foszfát (IP3) úton növeli a sejten belüli kalcium ionok (Ca2+) koncentrációját (akárcsak az ettől független IgE). Ez a sejtekből további, korábban említett extracelluláris gyulladásos jelátvivők (hisztamin, P-anyag, bradykinin, CGRP, stb.) felszabadulásának kedvez. Továbbá az emelkedett Ca2+ koncentráció az arachidonsavakból a ciklooxigenáz (COX) enzimeken keresztül intracelluláris gyulladáskeltő PG-t termel, valamint a lipoxigenáz (LOX) enzimeken keresztül az asztmás tünetek kialakulásáért felelős leukotriének (LT) felszaporodásához is vezethet. Másrészt a PLC útvonal a diacil-glicerol (DAG) jelátvitelen keresztül protein kináz -C (PKC)-t aktivál. Ez (többek közt) az említett gyulladásos jelátvivők felszabadulásához ugyancsak hozzájárul, a korábban említett IP3 jelátviteli úttól függetlenül is.
Állatkísérletben a pecsétviaszgomba összetevői közül az úgynevezett ganodermasav C és D, és a ciklo-okta-szulfur is gátolta a hízósejtekből a hisztamin felszabadulását. Kínai kutatók szintén állatkísérletben kimutatták, hogy a mandulagomba vízoldékony poliszacharidja szignifikánsan csökkentette a kontrollhoz képest a vérszérum IL-1β, TNF-α gyulladásos jelátvivő szintjét. Szintén csökkenti a COX-2, és a nuclear factor kappa-light-chain-enhancer (NF-κB) gátlásán keresztül a hízósejtekké alakuló B sejtek aktivitását. Tehát ezen keresztül is – az esetek legnagyobb részében kulcsfontosságú – hisztamin felszabadulást csökkenti! De vajon a shiitake, bokrosgomba, és a kínai hernyógomba kivonatok értékes összetevői hogyan tudnak gyulladást csökkentő hatásokhoz hozzájárulni, anélkül hogy az immunrendszer hatékonyságát gyengítené? Folytatjuk!
Összeállította:
Szabó Nikolett
tudományos kutató
